Sebkezelés felfekvés esetén
Mi az a felfekvés és hogyan alakul ki a decubitus?
Tartósan fekvő és átmenetileg ágyhoz kötött, mozogni képtelen (pl.: medence, vagy alsó végtagi sérültek, agyvérzés utáni, vagy kómás állapot) betegeknél a folyamatos nyomásnak kitett területeken, főképp keresztcsont és sarkak fölött kialakuló felfekvések az ún. decubitusok. Ezek a fekélyek a mikrocirkulációs és kevert keringési zavarok legismertebb képviselői. Az állandó, egy pontot érő nyomás elnyomja a mozgás hiány és a keringési zavar miatt amúgy is gyengült helyi vérkeringést, így a szövetek oxygén hiányos állapotba kerülnek, ami elhalást és fekélyeket, azaz decubitust okoz.
A felfekvés azaz a decubitus kezelése
A felfekvések kezelése komplex terápiát ígényel. Emiatt alakítanak ki a komoly egészségügyi intézmények ún. decubitus teamet, melynek résztvevői általában:
- infektológus, tehát fertőzések kezelésében, antibiotikumok kiválasztásában jártas orvos
- dietetikus, azaz táplálkozási szakértő
- gyógytornász
- sebkötöző szakasszisztens
- sebész
Ápolási feladatok a felfekvés, decubitus kezelésében
Mint oly sok esetben a felfekvés megelőzése a leghatékonyabb "kezelés". A decubitus megelőzése - a kialakulás mechanizmusából adódóan - a tartós nyomási pontok gyakori tehermentesítése, ami a mozgásképtelen beteg rendszeres forgatásával, pozíciójának változtatásával érhető el. Ez a feladat leginkább az ápoló szeméylzetre és a gyógytornászra hárul. A már kialakult felfekvés kezelésében, természetesen ezen feladatok elvégzésének ugyan úgy fontos szerepe van, a helyi keringés helyreállításának elősegítésével.
A decubitus kialakulásának megelőzésben a beteg gyakori mozgatásán, forgatásán kivül van még néhány kiegészítő eszköz a tarsolyunkban, de ezek semmi képpen nem elegendőek önmagukban:
- óvatos masszírozás
- vérkeringést fokozó szerek (pl.: sósborszesz) óvatos bőrbe dörzsölése
- bőrápoló krémek alkalmazása
- és az ún. decubitus matrac, vagy antidekubitor alkalmazása. Ennek a tüskés habszivacstól a több légkamrás, automatikusan váltakozó alátámasztást biztosító megoldásokig többféle változata kapható, kórházakban általában elérhető a fekvő betegek részére.
Dietetikus feladata, a táplálás jelentősége felfekvés esetén
A tartósan fekvő betegek általában étkezni is nehezen tudnak, a mozgáshiány miatt rossz az emésztésük, a bélműködésük. Ezek miatt veszítenek testsúlyukból, ami a kiemelkedő csontrészek feletti zsírpárnák eltűnésében is megnyilvánulnak. Így a kóros mértékű nyomás még jobban veszélyezteti a decubitus kialakulását és kifejezetten rontja a már létrejött felfekvéses fekélyek gyógyulási esélyét.
Amennyiben a felfekvéses fekély már váladékozó elváltozást okoz, a sebváladékokkal nagyobb mennyiségű, fontos anyagokat, pl. fehérjét és ásványi elemeket is folyamatosan veszít, ami a regenerációs lehetőségeket tovább veszélyezteti.
Tehát a dieteikus feladata a helyes, egyéni összetételű étrend összeállítása, a legyengült szervezet erősítése, roborálása, hogy a felfekvéses fekély megelőzhető, vagy gyógyítható legyen.
Gyógytornász feladta decubitus kezelésében
Mivel a felfekvéses fekély alapvetően az önálló mozgás hiánya miatti vérkeringési zavarok talaján alakul ki, mind a megelőzés, mind a kezelés szempontjából rendkívül fontos a gyógytornász közreműködése a betegápolásában. És e helyt ne tornateremben eszközökkel végzett mozgásokra gondoljunk! A gyógytorna a légzőgyakorlatoktól, a passzív ízület mozgatáson vagy a vénás tornán át, az ágyban fekve történő tornáztatáson és a kiültetésen keresztül számos formában megvalósulhat. A szakképzett gyógytornász tudja meghatározni, egy adott betegnek melyik mozgás, vagy mozgatás forma a legalkalamsabb a vérkeringés javítására, az izomerő megőrzésére, vagy helyreállítására, az egyensúly rendszer támogatására, a szimmetrikus mozgások visszaállítására. Minden egyes beteg egyénre szabott kezelést kap.
Sebész és sebkötöző asszisztens szerepe felfekvéses fekélyek kezelésében
E két szakterület feladata részben összemosódik, de elmondható, hogy az Ő szerepük a már kialakult felfekvés kezelésében válik fontossá.
- az elhalt szövetek eltávolítása sebkezeléskor
A felfekvés és egyéb nem gyógyuló, krónikus sebek kezelésének első lépése az elhalt szövetek eltávolítása. Ezek ugyanis a kórokozók kíváló táptalaja, ami fokozza, ill. fenntartja a fertőzést. A cél az ún.nekrotikus, azaz elhalt szövetek, szövettörmeléket és a baktériumokat tartalmazó ún. biofilm minél tökéletesebb eltávolítása. Azt mondhatjuk, hogy akkor vagyunk eredményesek, ha tiszta rózsaszín, vagy akár enyhén vérző felszínt hozunk létre.
A decubitus és más krónikus sebek feltisztításának leghatékonyabb módja, ha sebészeti eszközökkel távolítjuk el a beteg szöveteket. Ez nem okoz fájdalmat, mivel az elhalt területen már nincs fájdalomérzet.
A sebkezelésben a felfekvéses fekélyek, krónikus sebek, elhalt szövetektől való feltisztításában speciális gélek és ún. szívó-öblítő kötszerek nyújthatnak segítséget a sebésznek. Ezek néha önállóan, néha a sebészi beavatkozás kiegészítéseként használatosak. Ezen kezelések együttes célja az ún. tiszta sebalap létrehozása.
szabják meg a kezelési feladatokat
- a hatékony sebkezelés záloga: a modern kötszerek ismerete
Az utóbbi évtizedek egyik nagy tudományos felfedezése a sebkezelésben, az ún. nedves sebkezelés. Ez alatt azt értjük, hogy a felfekvések, lábszárfekélyek, más nem gyógyuló sebek, felszínét nem engedjük kiszáradni, a sebváladékot ignkább igyekszünk nedvesen ott tartani. A nedves sebkezelés módszerének az a felismerés az alapja, hogy rájöttek, a szervezet öngyógyító tevékenységének során a sebváladékkal olyan hatóanyagokat, ún. növekedési faktorokat, választ ki, amelyek a seb begyógyulásához szükségesek. Ha a sebváladékot hagyjuk rászáradni a lábszárfekélyre, felfekvésre, az tönkremegy és nem fogja segíteni a szövetek regenerálódását. Ugyan ez történik, ha hagyományos gézzel kötözzük a fekélyt, nem gyógyuló krónikus sebet, mert az gyorsan átázik és az így szükségessé váló gyakori kötéscsere során egyszerűen kidobjuk az értékes hatóanyagot!
A modern sebkezelésben tehát nagyon fontos, hogy a nem gyógyuló sebek mindenkori állapotának megfelelő, a sebváladék megtartását elősegítő kötszereket alkalmazzunk. Sajnos szakrendeléseken a mai napig gyakori pusztán a Betadin és géz használata és javaslata otthonra is.
Mivel ezen oldal nem a szakmának, csak a szakmáról szól, részletesen nem kívánom ismertetni a sebkezelésben alkalmazott modern kötszereket, csak röviden mutatom be a lehetőségeket.
Sebtisztítás
Az elhalt szövetek eltávolításakor a sebésznek kiegészítő segítséget nyútjanak azok az ún. szívó-öblítő képességű kötszerek, melyek eleve folyadékot tartalmaznak, ezzel fel tudják lazítani a decubitus alján a beteg szöveteket, majd visszaszívják és magukba zárják a keletkezett váladékot.
Mély, üreges felfekvéseknél, fekélyeknél a sebkezelés során szintén nagy hasznát látjuk az algákból készült vattaszerű kötöző anyagoknak, amelyekkel ki tudjuk tölteni a nem gyógyuló seb mélyét. Ezek az ún. alginát kötszerek az üregekben a váladékok hatására kocsonyás állagúvá válnak és ezzel segítenek mind a nedvesség helybentartásában, mind a fekély feltisztításában. Minél több a váladék, annál gyorsabban szabadul meg a seb mélye az oda nem való dolgoktól, mint az elhalt szövetek és a kórokozók.
A felfekvéses fekély feltelődésének segítése
Elsősorban a mélyebb felfekvések, lábszárfekélyek, gyógyulása során, a feltisztulást követően a legfontosabb, hogy a sebüreg megfelelő kötőszövetekkel feltelődjön és ezzel megközelítse a környező területek bőrének szintjét. Ezt hívjuk sarjadzásnak, amikor a nem gyógyuló seb alapján végre apró, szőlőszemhez hasonló dudoros, élénk rózsaszín, vébő szövet kezd kialakulni. Ilyenkor már bízhatunk abban, hogy a fekély hosszabb-rövidebb idő alatt meg fog gyógyulni.
A krónikus sebek ezen sarjadzási állapotának az elősegítésében, divatos szóval "menedzselésében", tudunk segítséget kapni a hydrocolloid alapú, és az erősebben váladékozó fekélyek esetében a szivacskötszerektől. Mind a hydrocolloid alapú, mind a szivacs kötszerek az ún. intelligens kötszerek közé tartoznak Számos típusuk létezik, a sebkezelő szakember feladata eldönteni, melyiket a legcélszerűbb használni az adott állapotban. Természetesen ahogy változik a seb, úgy változtatni kell idővel a kötszer típusán is. A felfekvések leggyakoribb megjelenési helyeinek, mint keresztcsont, vagy sarok táj, kezelésére speciális formájú és kialakítású kötszereket fejlesztettek ki.
Hámosodási fázis támogatása decubitusnál
Hámosodás, vagy epithelizáció alatt azt értjük, amikor a megfelelően feltelődött krónikus seb, lábszárfekély felületére a szélei felől visszakúszik a bőr. Nagyobb sebeknél, felfekvéseknél ez sajnos nagyon hosszadalmas is lehet, akár hónapok is!
A felfekvés gyógyulásának ebben a folyamatában használunk leggyakrabban különböző krémekkel, vazelinnal és ezüst ionokkal átitatott hálókat, amelyek csökkentik a sérülékeny, kezdetben nagyon vékony hámszövet kötözéskori felszakítását. Ugyan így a hydrokolloid kötszerek legvékonyabb változatai is alkalmasak a nem gyógyuló sebek felületének gyorsabb és biztonságosabb végleges begyógyulását elősegíteni. Itt már nincs szükség nagy nedvszívó képességre, így hajszál vékony, steril, öntapadó fóliákkal, ún. film kötszerekkel is dolgozhatunk.
Új eszközök, innovatív terápiák is segíthetnek a hatékony fekélykezelésben, mint:
- tartós szívás, azaz vákuum terápia
- PRP kezelés felfekvés kezelésében